SN
Tudod, mi a legviccesebb abban, amikor a Magyar Orvosi Kamara arról beszél, hogy az orvosok bére nem éri el az osztrákok kollégák bérének 60%-át? Hogy közben az emberek bizalma valahol a várólista és az NNGYK weboldalának szerverhiba‑üzenete között ragadt. Egyik sem működik rendesen, de mindkettő drága.
A tájékozott beleegyezés és az orvosok tájékozatlan elégedetlensége
Most komolyan: az etikai kódexbe nagy betűkkel az van írva, hogy „a tájékoztatáson alapuló beleegyezés elve”. Ez a mondat minden előadáson ott virít a projektoron, mint a Szentírás. Csak valahogy a rendelőkben felejtik el alkalmazni. Ott inkább az van: „örülj, hogy kapsz bármit is, ne kérdezz semmit, mert még ráírom a kartonodra, hogy ’nem együttműködő’.”
Most ezek az emberek, akik évekig asszisztáltak a betegjogok eltiprásához, kiállnak és közlik, hogy az az állam tartozik nekik!
Tartozik!? Doktorok! – a beteg is szeretné egyszer azt mondani, hogy ti tartoztok nekik: tájékoztatással, tisztelettel, és azzal, hogy nem nézed le, ha kérdése van.
„Pénz beszél, etika hallgat”
Nézd, nekem semmi bajom az orvosokkal, mint emberekkel. Tisztelem, nagyon is, aki becsülettel dolgozik. De, amikor a Kamara élén valaki pénzügyi emberi jogként kezeli az osztrák bért, miközben a kódexében ott virít a mondat: „Az orvosnak el kell kerülnie a hátrányos megkülönböztetés minden formáját”, akkor hadd kérdezzem: ez csak a bérkülönbségre vonatkozik, vagy a betegekre is?
Amennyiben a hátrányos megkülönböztetés tilalma valódi, akkor nem zárhatsz ki gyereket a praxisból azért, mert a szülő döntése nem egyezik a te ideológiai menetrendeddel. De Elor Judit Dr. – a Kamara büszkesége – pont ezt szorgalmazta. Meglepő módon senki nem mondta neki, hogy „Judikám, ez etikailag olyan, mintha a Hippokratészi esküt NFT‑ként eladnád az eBayen.”
Az orvosi hivatás lelkiismerete – ott felejtve a talált tárgyak osztályán
Most képzeld el, Dr. Álmos Péter ott áll, szent dühben, és követeli, hogy a magyar állam rendezze az igazságtalanságot, mert az orvosok bére elértéktelenedett.
Figyeljen, kedves Péter, tudja, mi értéktelenedett el még jobban? A társadalmi bizalom.
A „beteg” már nem tudja, hogy a fehér köpeny mögött valódi szakértelem van‑e, vagy politikai meggyőződés. Elnök úr meg azzal jön, hogy „európai munkaerőpiac”. Persze, lehet menni Bécsbe, szaporán. Csakhogy ott az osztrák beteg megkérdezi ám, „mi van a vakcinákkal, mi van a vakcinákban?”, és mit tesz majd a kedves doktor, reflexből letiltja a Facebookján?
A cinizmus új orvosi mértékegysége: 1 MOK = 100 Elor
Ha valaki a saját konferenciáján kivetíti, hogy „A tájékoztatáson alapuló beleegyezés elve”, majd honlapján, büszkén közzéteszi az interjút azzal az orvossal, aki az oltatlanokat ember alatti kategóriába sorolná – az nem szakmai testület, hanem posztmodern kabaré.
Ott az etika már nem iránytű, hanem dísz. Olyan, mint kommunista munkaversenyt rendezni egy svájci bankban: lehet, de minek.
Szóval, kedves Dr. Álmos Péter!
Mielőtt a Kamara újra tüntetni készül a 60 %-os osztrák álomért, tessék először elérni, hogy a saját tagjai 100 %-ban értsék és gyakorolják azokat az elveket, amiket a diáikra írnak.
Mert ha a „tájékozott beleegyezés” csak annyira valós, mint az állami rezsicsökkentés, akkor nem béremelésre, hanem tömeges lelkiismeret‑újraélesztésre van szükség.
Aztán ne feledje, ha már minden szentnek perselyt visz körbe: nem a Mennyországban, hanem Magyarországon kell mindezért elszámolni.
0 hozzászólás