A szabadságot minden korszak piedesztálra emelte, mégis valahányszor elérhetővé vált, az ember ösztönösen hátrált – mintha egy láthatatlan határnál, túl közel a szakadék széléhez, hirtelen elöntötte volna a tériszony. A szabadság a vágyott mennyország, amelynek kapujában a többség megtorpan, még ha akár valóban megtehetné, hogy életét ott folytatja. Mert a Bővebben…
Néhány éve részt vettem egy tüntetésen. A tömeg hullámzott, mintha egyetlen szív dobogna bennünk. Zászlók, transzparensek feszültek az enyhe szélben, jelszavak repültek, skandáltunk, tapsoltunk és a színpadon valaki mondatokat dobált a fejünk fölé, mintha csak kalapáccsal csapott volt fémre. Erős hang… Felháborodása hibátlan, morálisan tiszta, amelybe annyira jólesett beleállni. A Bővebben…
Az önrendelkezés nem hangos fogalom. Nem követel magának reflektorfényt, nem hirdeti magát jelszavakkal, és nem vonul fel transzparensekkel. Inkább egy csendes belső tartás – annak mély felismerése, hogy az életünk nem egyszerűen történik velünk, hanem bennünk és általunk formálódik. Nem csupán külső erők sodrása, hanem döntések folyamatos láncolata, amelynek mi is aktív, sőt Bővebben…