Hivatalosan: „Az alumínium‑alapú adjuvánsok szerepe az oltásokban az, hogy felerősítsék az immunrendszer válaszát a beadott antigénre. Az immunrendszer így „éberebbé válik”, és hevesebben reagál a szervezetbe juttatott fehérjékre.”
Ez önmagában nem baj, ha a célpont kizárólag a tervezett antigén. Viszont ha ezzel az alumíniumadjuvánssal együtt más fehérjék is jelen vannak – például szennyező fehérjék, emberi vagy állati sejteredetű maradványok, vagy a környezetből származó fehérjemolekulák –, az immunrendszer azt is célpontnak tekinti.
A tudományos gyakorlatban ezt a jelenséget jól ismerik, méghozzá az allergiakutatásban, ahol használják is. Kísérleti állatokban – például egerekben vagy tengerimalacokban – rendszeresen alumínium‑adjuvánst használnak arra, hogy mesterségesen allergiát váltsanak ki egy adott fehérjére. Ez úgy történik, hogy az alumíniumhoz keverik például a tojásfehérjét (ovalbumin) vagy egy mogyorófehérjét, és injekció formájában beadják az állatnak. Néhány nap alatt az állat szervezetében allergiás immunválasz alakul ki az adott fehérjére.
Ezt a modellt rutinszerűen alkalmazzák az allergének kutatásában, és az alumínium‑adjuváns ebben standard szenzibilizáló eszköz.
Ugyanez az immunológiai mechanizmus működik az emberben is. Ha az alumíniumadjuváns nem csak a célzott antigénnel, hanem bármilyen idegen vagy akár emberi fehérjével (például sejttenyészet‑maradványokkal) kerül a szervezetbe, a szervezet „rossz célpontot tanulhat meg”, és autoimmun vagy allergiás reakciót válthat ki az adott fehérjére.
Ezért érdemes felülvizsgáltni a jelenlegi adjuváns‑technológiák biztonságát; ezeket ugyanis még nem vizsgálták kellő mélységben a hosszú távú, finom immunológiai következményekre nézve.
Jogos kérdés: miért használják pici babáknak és gyermekeknek szánt oltásokban?
Vélemény, hozzászólás?