Karsai Beatrix Rebeka
Volt idő, mikor az Öregek még értették a világ rendjét.
Azt mondták: „Minden gyermek a Teremtő üzenete a jövő felé.”
A régi bölcsek tudták: a gyermekek nem üres lappal érkeznek. A lelkük már sok mindent tud, csak a szívük emléke lassan bontja ki magát ezen a földön.
Ezek a mai gyermekek – akiket sokan indigónak, kristálynak, csillaggyermeknek hívnak – különleges küldetéssel jöttek. Címkéket aggattunk rájuk, hogy megértsük őket, hogy magyarázatot találjunk arra, miért mások. De az igazság mélyebb ennél. Ők nem egyszerűen „mások” – ők ajándékok.
Nem mi tanítjuk őket, ők tanítanak minket.
Ők azok, akik a szív igaz nyelvén beszélnek, még ha szavakkal nem is mindig. Ők azok, akiknek fáj az igazságtalanság, akik sírnak a hazugság súlya alatt, akik érzik a természet szavát, az állatok lelkét, a fák lélegzetét. Ők azok, akiknek csendje néha hangosabb a szavainknál.
Vállalták, hogy egy olyan világba születnek le, ahol sokszor nem értik meg őket. Olyan érzékenységgel, olyan tisztánlátással élnek, amit mi, felnőttek gyakran elfelejtettünk már. Nem könnyű az útjuk. Gyakran jönnek nehézségeken, betegségeken keresztül. Olykor zárkózottak, vagy éppen túl érzékenyek a világ zajára, néha dühösek, lázadók, vagy éppen csendes megfigyelők. De minden egyes megélt pillanatukkal tanítanak minket.
Ők emlékeztetnek arra, hogy a világ, amit teremtünk, felelősség. Hogy nem a régi minták, nem a megszokott rendszerek szolgálják már őket. Ők mutatják az utat, hogy új szemmel kell néznünk mindent. Értük, miattuk kell most teremtenünk egy szebb, tisztább, igazabb világot. Mert ők nem azért jöttek, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, ami már nem működik. Azért jöttek, hogy emlékeztessenek minket arra, hogyan kell másképp élnünk. Emberibb szívvel. Tisztább lélekkel. Nézzünk rájuk így. Tiszteljük őket ezért. Tanuljunk tőlük. És legyünk hálásak, hogy itt vannak velünk.
A Fényből Szőtt Gyermekek – Egy Régi Magyar Meséből ismerős Igazság
A régiek úgy tartották: „Nem az számít, mit hagysz örökül, hanem hogy milyen szívet neveltél.” Ezek a gyermekek azért jöttek, hogy új szívre tanítsanak minket. Hogy emlékeztessenek: a világ nem a hatalomról szól, nem a pénzről, nem a versengésről. A világ rendje az együttérzés, a tisztelet és a szeretet.
Ők a híd múlt és jövő között. Ők azok, akik vállalták, hogy a nehézségeken, betegségeken, mások értetlenségén keresztül is megtartják bennünk a reményt. Nehéz sorsot kértek, mert erős lélek lakozik bennük.
Nekünk, felnőtteknek a feladatunk: ne hajlítsuk őket régi mintákba, hanem tanuljunk mi tőlük új látást, új hallást, új érzést. Építsünk értük egy világot, ahol nem kell elrejteniük fényüket. Ahogy egy régi magyar mondás tartja: „A gyermek nem a miénk, csak általunk jön a világra, de az Ég küldte.” Tiszteljük hát őket úgy, mint az Ég üzenetét. Figyeljünk a csendjükre, értsük meg a könnyeiket, és ne féljünk új világot teremteni az ő tiszta szemükön át.
Mit kell megváltoztatnunk? – A Jövő a Gyermekek Szemében Tükröződik
Ha igazán látjuk a gyermekeket, ha belenézünk a szemükbe és megértjük a lelkük üzenetét, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: Milyen világot teremtünk most nekik? Milyen jövőt adunk a kezükbe? És ha a válasz nem tiszta, nem szerethető, nem élhető, akkor ideje változtatni. Most. Még időben.
Az időnket – a figyelmünket – mire szánjuk?
Túl sok időt áldozunk dolgokra, amiknek nincs lelke: képernyőkre, tárgyakra, rohanásra, versenyre, megfelelésre. Közben elrohanunk a valódi pillanatok mellett: egy ölelés, egy beszélgetés, egy csendes együttlét. Változtassunk: tanuljunk újra jelen lenni. Adjunk időt a gyerekeknek – az együttlétre, a közös játékra, a figyelemre. Mert az idő, amit ma nem adunk oda, holnap már nem kérheti tőlünk senki vissza.
A pillanatok varázsát visszahozni
Elfelejtettük, milyen csoda egy falevél zizegése, egy virág illata, egy esti beszélgetés a csillagok alatt. A gyermekek még tudják, csak mi felnőttek vagyunk túl vakon rohanók hozzá. Lassítsunk. Tanuljunk újra rácsodálkozni a világ szépségére – velük, általuk. A pillanatok varázsa tart életben, nem a holnapi terveink.
Az oktatást újragondolni, átalakítani
Az iskola ma gyakran lehúz, szabályoz, egyformára formál. Ezek a gyermekek viszont nem akarnak mind egyformák lenni. Ők kreatívak, szabadok, érzékenyek. Nem lexikonokat kérnek, hanem élményeket, megértést, életre nevelést.
Új oktatás kell: amely figyelembe veszi a lélek sokszínűségét, támogatja az egyéniséget, fejleszti az érzelmi intelligenciát, megtanít együttműködni, nem versengeni.
A szemléletünket, a világlátásunkat átalakítani
Már nem elég a „régi rend”. A pénz, a hatalom, a birtoklás világa nem szolgálja az életet. Ezek a gyermekek másik valóságból jöttek, ahol az együttérzés, a tisztelet, a kapcsolódás a természetes. Látnunk kell újra, hogy minden élő egy nagy egész része. A szemléletünk legyen tisztább, elfogadóbb, nyitottabb. Kezdjük el újra tisztelni az embert, az állatot, a fát, a földet.
Az egészségügyet – test és lélek egységében kezelni
Nemcsak a test betegszik, hanem a lélek is. A mai gyermekek sokszor hordozzák a felnőttek sebzett világának lenyomatát. Az egészségügynek is értenie kell, hogy a gyógyítás nem csupán gyógyszerekről szól. Kell egy új szemlélet: ahol a test, a lélek és a szellem egyensúlya adja meg az igazi gyógyulást. Ahol megelőzünk, nem tünetet nyomunk el.
Az egymáshoz való viszonyunkat újraírni
Túl sok a harag, az ítélet, az irigység, a távolság. A gyermekek másképp kapcsolódnak. Ők tisztán, őszintén, nyitottan szeretnek. Tőlük tanulhatjuk újra, hogyan kell EMBERNEK lenni. Többet adjunk egymásnak jó szót, figyelmet, türelmet, ölelést. Kevesebb bírálatot, több elfogadást. Mert amit most egymásnak adunk, azt a jövő is visszatükrözi majd.
Miért kell mindezt most megtennünk?
Mert ezek a gyermekek nem a jövőért jöttek – ők már a jelen változásai. Ha most nem értjük meg őket, ha most nem teremtünk más világot számukra, elveszíthetjük a legnagyobb ajándékot: az emberibb, tisztább, élhetőbb jövőt, amelyet ők már hoznának – ha engedjük.
Most van itt az idő. Értük. Miattuk. Velük.
Vélemény, hozzászólás?